2014. február 25., kedd

Sztracsatellás muffin

Eddigi paleósságom legfinomabb muffinja. És nem csak szerintem, hanem a családom szerint. Fél óra alatt elfogyott a 12 db, az utolsóért közelharcot vívott a két nagylányom.


Persze találomra öntögettem össze a hozzávalókat, így csalódottan nyugtáztam, hogy nem tudom újraalkotni, max. megközelíteni.
De édesanyámmal beszélgetve kiderült, hogy az új alapanyagaimat használtam, és azóta mást nem sütöttem belőlük, így ha visszamérem a maradékot, levonom az 500 g-ból, akkor meglesznek a pontos mennyiségek.
Ma reggel első dolgom volt, és voálá a recept, amit mindenkinek szívből ajánlok!

3 nagy tojás
3-4 ek méz (ki milyen édesen szereti)
fél kk szódabikarbóna
citromlé rá (pezsegjen)
1 narancs reszelt héja
114 g finomra őrölt mandula
32 g kókuszreszelék finomra darálva
végén belereszelni a masszába kb. 30 g étcsokit (én az Aldiban vettem legutóbb diabetikus csokit, ami glutén és laktózmentes is a cukormentessége mellett, és az ára is elfogadható).
Ha jól emlékszem, kókusztejet is öntöttem hozzá, de hogy mennyit? Jó híg folyós lett, az tuti.
Még gondoltam is, hogy nem lesz jó, de mégis az lett:)

Szilikonos muffin-formába öntöttem a masszát, 180 fokon 20 percig sült. Még nagyon rezgős volt, így rákapcsoltam a légkeverést "ennek már mindegy" alapon, 5-10 percig sült még így, és szép barnás színe lett. Szépen kijött a formából, és kihűlése után nem sokáig élt!

Ha lenne itthon paleós étcsokim, rögtön nekiállnék még egyszer!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése